„– Az érdekel, hogy vonzódom-e az emberi lányokhoz? – tudakolta. Sötét, nedves, hullámos tincsei előreestek, apró vízcseppek hullottak a hajszálak végéről forró arcomba. – Vagy az, hogy vonzódom-e hozzád?”
(J. L. Armentrout: Obszidián)
„Ez a bátorság – mondta neki egyszer Tristan. – Szembenézni azzal, amitől félünk.”
(Elizabeth Chandler: Angyali oltalom)
„– Szia – köszönt Jenna.
– Szia – sikerült végre Dustinnak is megszólalnia.
– Szóval egyenesen Kaliforniából jöttél? Hogy tetszik minálunk? – Alaposan végigmérte a fiút.
Dustin Vere-re nézett, aki Jenna mögött állt, szélesen mosolygott, és a saját szájára mutatott.
Dustin gyorsan Jennára vigyorgott, és megvillantotta előtte a fogszabályzót.
– Tessszik. Ssszok a fa.”
(Anne Eliot: Toplistás szerelem)
„Vere meredten nézte a fiú nagy, duzzadt ajkát, ami obszcén módon csókra csücsörített.
Elragadta a képzelete. Curtis pont úgy néz ki, mint egy ronda nagy hal! Egy hatalmas, nyáladzó hal-kutya hibrid!”
(Anne Eliot: Toplistás szerelem)
„ – Meddig bírod?
– Mit?
– Ezt – mutatott kettőnkre.
– Vagyis? – adtam a hülyét, Márk pedig lesajnálóan mosolygott rám.
– Meddig játszod, hogy hidegen hagylak? ”
(Leiner Laura: Késtél)
Day, a fiú az utcákról, akinek nincs semmije, csak a ruhája, amit visel, és a tekintetében izzó meggyőződés. A szívem az övé.
Maga a szépség, kívül és belül.
Ezüst fénysugár a sötétségben.
Ő az én világosságom.
(Marie Lu: Született tehetség)
„Milyen ember zúg bele egy testvérpárba, főleg úgy, ha az egyikük halott?”
(B. N. Toler: Lélekvesztők)
„– Gyönyörű – állapítom meg, majd kicsomagolom a hamburgeremet. – Nagyon békés. Imádom a levelek színét.
– Csak várd ki a jövő hetet, vagy a következőt. Túl fogja szárnyalni a Crayolát is.”
(B. N. Toler: Lélekvesztők)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése