Eredeti cím: Evernight
Szerző: Claudia Gray
Fordító: Bosnyák Viktória
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó - Vörös pöttyös könyvek
Megjelenés éve: 2009 (eredeti megjelenés: 2008)
Terjedelem: 316 oldal
ISBN: 9789632450537
Bianca szökni akar. Bianca új diák az Evernight Akadémián, egy háborzongató, gótikus bentlakásos iskolában, ahol az osztálytársak valahogy mind túlságosan tökéletesek: okosak, elegánsak, jófomán olyanok, mint a ragadozók. Bianca tisztában van vele, hogy nem illik közéjük. Ekkor találkozik Jareddel, aki szintén kilóg a sorból, s aki szemmel láthatólag mindent megtesz azért, hogy ne legyen olyan, mint a többi evernightos. Kettejük között tagadhatatlanul van valamiféle vonzalom. Bianca minden veszélyt vállalna, hogy a fiúval lehessen, de sötét, régesrégi titkok elszakítják őket egymástól. Bianca ekkor megkérdőjelez mindent, amit eddig igaznak hitt. Claudia Gray rossz csillagzat alatt született szerelmi története, és a veszélyes szövetségeket felvonultató izgalmas események lélegzetelállító modern vámpírmese a mai olvasónak. Claudia Gray New Yorkban él és dolgozik. Az Evernight az első regénye.
*spoilermentes*
Bár már egy hét éves történetről beszélünk, még sosem hallottam róla azelőtt, hogy kb. fél éve egy vámpírmizériakor nem raktam fel a várólistámra. Azóta teljesen elfeledkeztem róla, ezt a könyvet is az Olimpiai Olvasás miatt vettem elő.
Annyira nem ájultam el a sztoritól, de nem adhattam az egetrengetően rossz kategóriába és a megfogalmazással se volt akkora probléma, szóval folytattam. Persze itt is közrejátszott az Obszidiánnál tapasztalt jelenség, miszerint külföldön nem állt rendelkezésemre másik piros borítós könyv.
*spoiler*
Az első pár oldalnál már gondoltam, hogy a vámpír-dolog az iskolával lesz kapcsolatos, de én inkább a fiút, Lucast gondoltam vérszívónak és Biancát helyeztem az áldozat szerepébe. Ugyanis a könyv feléig semmi magyarázatot nem találtam arra, hogy itt valami gikszer lenne a lánykával. Teljesen meglepődtem, mikor bálon egyszercsak a heves csókcsata közben beleharapott a srác nyakába. Onnantól fogva pedig egészen a végéig központban volt a vámpír-téma. Szerintem ezt valahogy jobban is bevezethette volna az írónő. Derült égből villámcsapásként ért minket, hogy valójában az egész iskola egy vérszívó-gyülekezet. A barátai, a tanárai és nem mellesleg a szülei is.
A dolog innentől már kiszámítható volt: Lucas valami olyan családba tartozik, ami Bianca számára tiltott gyümölcs. Sejthető volt a nagy szerelem is, ami kialakult köztük és az önmaga becsületét feláldozó lány, aki megvédte a vámpírvadász-csemetét.
*spoilermentes*
A karakterek engem egyáltalán nem fogtak meg, teljesen felejthetőek voltak. Bianca az a tipikus romantikus regény - főszereplő, aki a családja és szerelme között áll. *spoiler* De attól eltekintve, hogy vámpír, teljesen unalmas gimnazista fiatal. *spoilermentes* Lucas egy hazugnak beállított senki, akiről a végén mégis kiderül, hogy valójában egy hősszerelmes lovag és hogy akaratlanul, önhibáján kívül az, aki. Unalmasak, sablonszerűek, átlagosak - ilyenek a szereplők.
Mivel ez csak a sorozat első része, valószínűleg az elátkozott románc továbbra is folytatódik. Azon viszont még el kell gondolkoznom, hogy én folytatom-e a következő kötettel.
Összességében nekem ez egy teljesen átlagos könyv volt, egyszer elment, de többet tuti, hogy nem venném a kezembe. Talán azoknak tudom ajánlani, akik bensőségesebben akarják tanulmányozni a vámpírokat és kutatómunkát végeznek a különböző történetekben szereplőkről. Másnak nem nagyon.
Bár már egy hét éves történetről beszélünk, még sosem hallottam róla azelőtt, hogy kb. fél éve egy vámpírmizériakor nem raktam fel a várólistámra. Azóta teljesen elfeledkeztem róla, ezt a könyvet is az Olimpiai Olvasás miatt vettem elő.
Annyira nem ájultam el a sztoritól, de nem adhattam az egetrengetően rossz kategóriába és a megfogalmazással se volt akkora probléma, szóval folytattam. Persze itt is közrejátszott az Obszidiánnál tapasztalt jelenség, miszerint külföldön nem állt rendelkezésemre másik piros borítós könyv.
*spoiler*
Az első pár oldalnál már gondoltam, hogy a vámpír-dolog az iskolával lesz kapcsolatos, de én inkább a fiút, Lucast gondoltam vérszívónak és Biancát helyeztem az áldozat szerepébe. Ugyanis a könyv feléig semmi magyarázatot nem találtam arra, hogy itt valami gikszer lenne a lánykával. Teljesen meglepődtem, mikor bálon egyszercsak a heves csókcsata közben beleharapott a srác nyakába. Onnantól fogva pedig egészen a végéig központban volt a vámpír-téma. Szerintem ezt valahogy jobban is bevezethette volna az írónő. Derült égből villámcsapásként ért minket, hogy valójában az egész iskola egy vérszívó-gyülekezet. A barátai, a tanárai és nem mellesleg a szülei is.
A dolog innentől már kiszámítható volt: Lucas valami olyan családba tartozik, ami Bianca számára tiltott gyümölcs. Sejthető volt a nagy szerelem is, ami kialakult köztük és az önmaga becsületét feláldozó lány, aki megvédte a vámpírvadász-csemetét.
*spoilermentes*
A karakterek engem egyáltalán nem fogtak meg, teljesen felejthetőek voltak. Bianca az a tipikus romantikus regény - főszereplő, aki a családja és szerelme között áll. *spoiler* De attól eltekintve, hogy vámpír, teljesen unalmas gimnazista fiatal. *spoilermentes* Lucas egy hazugnak beállított senki, akiről a végén mégis kiderül, hogy valójában egy hősszerelmes lovag és hogy akaratlanul, önhibáján kívül az, aki. Unalmasak, sablonszerűek, átlagosak - ilyenek a szereplők.
Mivel ez csak a sorozat első része, valószínűleg az elátkozott románc továbbra is folytatódik. Azon viszont még el kell gondolkoznom, hogy én folytatom-e a következő kötettel.
Összességében nekem ez egy teljesen átlagos könyv volt, egyszer elment, de többet tuti, hogy nem venném a kezembe. Talán azoknak tudom ajánlani, akik bensőségesebben akarják tanulmányozni a vámpírokat és kutatómunkát végeznek a különböző történetekben szereplőkről. Másnak nem nagyon.
5/3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése