Laurell K. Hamilton: Bűnös vágyak

Cím: Bűnös vágyak (Anita Blake, vámpírvadász 1.)
Eredeti cím: Guilty Pleasures
Szerző: Laurell K. Hamilton
Fordító: Jellinek Gyöngyvér
Kiadó: Agave Könyvek
Megjelenés éve: 2003 (eredeti megjelenés: 1993)
Terjedelem: 246 oldal
ISBN: 9789637118678

„Anita Blake szúr, mint a kihegyezett karó, és kemény, mint egy ezüst pisztolygolyó” 

Olyan világban élünk, ahol a legfelsőbb bíróság döntése alapján a vámpírizmus megengedett. Ahol a halottkeltőnek lenni hétköznapi foglalkozás. Ahol a természetfeletti ügyeket a rendőrség különleges osztaga kezeli. Ahol mindennapos dolog, ha az ember zombikba, vagy patkányemberekbe botlik St. Louis-ban valaki vagy valami gyilkolni kezdi a város legerősebb, leghatalmasabb vámpírjait. A rejtély felderítéséhez a vérszívók kénytelenek külső segítséghez fordulni. Ő Anita Blake. A legdögösebb halottkeltő és vámpírvadász a városban: Azt hitte, már mindent látott, de ez az ügy még neki is okoz meglepetéseket. 

Laurell K. Hamilton regénysorozata Anita Blake főszereplésével.

*spoilermentes*

Habár a moly.hu-n - mint már tapasztalhattátok leginkább ez az oldal az, amin nyomon követem az olvasott könyveimet, s amely a legnagyobb segítséget nyújtja a kritikák megírása és a kihívások közben is; egy szó, mint száz, imádom. - az egekig magasztalták a könyvsorozatot és ezerszer találkoztam szembe vele, engem valahogy nem nyűgözött le. 

Talán hibát követtem el akkor, mikor nem tanulmányoztam alaposabban a moly.hu-n feltüntetett címkéket vagy csak nem jutottam odáig a történetben - merthogy ez az a könyv, amit bizony félbehagytam -, de én nem találtam meg a címben erotikára utaló jeleneteket, hacsak nem számítjuk bele a gyomorforgató kanos patkányember próbálkozását. Merthogy azt olvastam. Sajnos. 

Maga a történet alapfelállása sem nyűgözött le a vámpírokkal, zombikkal, patkányemberekkel és hasonló lényekkel. Téves, ha ezzel arra utaltam, hogy nem bírom a fantasyt, mert azt igenis imádom, csupán az írónő által teremtett világ valahogy nem nyűgözött le. Vontatottnak éreztem és nyűggel olvastam, azt vártam, mikor lesz már vége, hogy túljuthassak rajta. De valahogy mégsem ment, nem voltam elég erős, feladtam. 

A halottkeltő Anita-t nagyon sok olvasó dícsérte, de engem az egész hölgyemény személyisége idegesített. Annak ellenére, hogy ő aztán valóban megtestesíti a független erős nőt, számomra inkább visszataszító volt. Próbáltam megbarátkozni vele, de egyszerűen nem ment. 

Egészen a fiatal vámpírúrnő megjelenéséig, a krimi szál elindulásáig sikerült elevickélnem a könyvben, majd valamikor a főnöknél, az irodában játszódó jelenetnél adtam fel végleg. Talán a feléig jutottam?! 

Nem mondom, hogy soha nem fogom elolvasni a sorozatot, hiszen pont azért is akartam megismerkedni a történettel, mert elég jelentős kötetszámot mutat fel az írónő, így nem akartam lemaradni egy ilyen jelentős műről. Bár jelenleg, az általam olvasott 200 oldal alapján úgy érzem, nem maradtam le semmiről. 

5/0

forrás: https://moly.hu/konyvek/laurell-k-hamilton-bunos-vagyak