Cím: Obszidián (Luxen 1.)
Eredeti cím: Obsidian
Szerző:
Fordító: Miks-Rédai Viktória
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó - Vörös pöttyös könyvek
Megjelenés éve: 2013 (eredeti megjelenés: 2011)
Terjedelem: 422 oldal
ISBN:
Amikor – éppen az utolsó középiskolai évem előtt – Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.
Aztán a srác megszólalt.
Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt – akkor valami történt. Valami váratlan.
A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.
Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam.
Mármint ha nem ölöm meg addig én magam…
*spoilermentes*
Azt hiszem már sokszor volt olyan, hogy szégyelltem bevallani, melyik könyv maradt ki eddig az életemből. Hát ez pont ilyen... Rengeteg jót hallottam már róla, fel is tettem a molyos várólistámra, de mikor olvasnivalót kerestem, mindig csak átpörgettem rajta, majd egyszer - szöveggel. De most, hogy az Olimpiai Olvasás miatt zöld könyvet kerestem, összekötöttem a kellemest a hasznossal és a várólistámról próbáltam kikeresni a regényeket. Így esett a választásom a már rég elfeledett barátomra.
Ahogy belekezdtem a történetbe, nem fogott meg annyira, inkább egy három vagy négy pontos sztorinak gondoltam, annak ellenére, hogy a főszereplő *spoiler* imádja a könyveket, blogot vezet és pont olyan szerencsétlen, mint én. *spoilermentes* A kihívás miatt és tekintettel arra, hogy Csehország közepén nem nagyon szerezhetnék magamnak másik zöld borítós könyvet, folytattam tovább. És nem bántam meg, nagyon nem.
Mint már korábban említettem, imádom az efféle fantasyt - azt, amiben az írók a saját világunkba, élethelyzetünkbe helyezik a fantasy-elemeket. (Nem azt mondom, hogy nem becsülöm A Gyűrűk urát vagy a Trónok harcát, csak egyszerűen ez nekem jobban bejön.) Bár a földönkívülis sztori már lerágott csont, az itt megjelenő természetfeletti lények egy teljesen más univerzumot, világot teremtettek meg, melyet élvezet volt olvasni. Nem zöld lényecskék sok szemmel és csáppal, hanem teljesen „hétköznapi” idegenek, eszeveszett jó testtel és adottságokkal.
A történet tetszik, fordulatos, jól kitalált. Annak ellenére, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy a főszereplőink között a folyamatos veszekedés ellenére kialakulóban van a vonzalom, mégis élvezhető a kettejük között dúló harc és vívódás nyomon követése. A könyv egészében szurkoltam, hogy ismerjék már el maguk is azt a bizonyos szikrát és mégis reménykedtem, hogy az írónő nem sieti el a dolgot. És nem kellett csalódnom, Armentrout tudta mit csinál.
Ha nem lenne még ötszáz könyv, amit el kéne olvasnom, máris kezembe kapnám a folytatást, hogy minél előbb izgulhassam végig Katy és Daemon viharos érzelmeit, valamint a gonosszal folytatott harcukat.
*spoilermentes*
A szereplőkkel teljesen azonosulni tudtam. Katy - mint már említettem - nagyon hasonlít hozzám, ezért azonnal elnyerte a tetszésemet a szókimondóságával, bátorságával és vakmerőségével. Néha csak fogtam a fejemet, de komolyan.
Daemon egy érzéketlen bunkó „pöcsfej” - hogy idézzem. Az elején abszolút unszimpatikusnak akarta beállítani az írőnő, azonban azokkal a tökéletes hasizmokkal, a gyönyörű zöld szemekkel, ezzel a modorral és az elérhetetlenségével képtelenség nem odalenni ezért a fiúért. Mert ugye mindenki a tiltott gyümölcsre vágyik...
Dee számomra maga volt a cukorka. Az aranyos, kedves, makulátlanul gyönyörű lányzó, aki a faragatlan tesvérének tökéletes ellenpólusa. Imádtam ezt a csajszit.
Összességében a kezdeti apró nehézségek ellenére nagyon megszerettem a történetet, a szereplőket és az írónő stílusát is. Biztos vagyok benne, hogy amint lecsengett a kihívás-őrületem és teljesítettem azt a borzasztó sok feladatot, amit bevállaltam, máris folytatom a sorozatot.
Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a hétköznapokba épített fantasyt, a nyálcsorgatóan szexi főszereplő fiút, valamint a jó küzdelmét a velejéig romlott gonosszal.
5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése