Cím: Legenda (Legenda 1.)Eredeti cím: Legend
Szerző: Marie Lu
Fordító: AncsaT
Kiadó: Könymolyképző Kiadó - Vörös pöttyös könyvek
Megjelenés éve: 2012 (eredeti megjelenés: 2011)
Terjedelem: 302 oldal
ISBN: 9789632457031
A hajdani Los Angeles partvidékét elöntötte a tenger. Észak-Amerika két nemzetre szakadt; a Köztársaság hadban áll a Kolóniákkal. A jómódú környéken, az elithez tartozó családba született, tizenöt éves June kivételes tehetség. kötelességtudó, szenvedélyes, a haza iránt elkötelezett, nyitva áll előtte az út a Köztársaság legmagasabb katonai köreibe. A Lake Szektorban, a nyomornegyedben született, tizenöt éves Day a Köztársaság legkeresettebb bűnözője. De a szándékai korántsem olyan elítélendők, mint azt gondolnánk. Ők ketten két külön világban élnek, és talán sosem keresztezné egymást az útjuk, ám egy nap June bátyja gyilkosság áldozatává válik. Az első számú gyanúsított Day lesz. Ezzel kezdetét veszi a mindent eldöntő macska-egér játék, melyben Day kétségbeesett versenyt fut a családja életéért, miközben June elszántan igyekszik megbosszulni bátyja halálát. De az események megdöbbentő fordulatot vesznek. Rájönnek, kettejükben van valami közös, és azt is megtudják, milyen messzire hajlandó elmenni a hatalom, hogy megőrizze titkait.
*spoilermentes*
Ezzel a regénnyel is régóta szemezek, hiszen nagy volt körülötte a visszhang és ahogy tudom, több embernek is a kedvencévé vált. Az utolsó lökést ezesetben is a kihívás adta. És nem bánom, sőt rettenetesen örülök, hogy belekezdtem, ugyanis nagyon-nagyon tetszett.
Az írónő valami eszméletlenül fogalmaz. Nagyon átjött, amit írt. A tájleírások hitelesek, aprólékosak, mindenre kitérnek, a szereplők fantasztikusak és a történet is szuper.
A mű E/1-ben íródott, felváltva June és Day szemszögéből, így mindkét főszereplőnk érzéseit, illetve gondolatait megismerhetjük. Azonnal bepillantást nyerhetünk a rafkós utcagyerek és a gazdag, a birodalomban egyedülállóan okos, a Próbán maximális pontot elérő katona-tanítvány életébe. Bár a két szereplő összehasonlíthatatlan körülmények közt nevelkedett, számomra mindkettő hatalmas kedvenccé vált, már az elején.
Day családja nem sokkal később megfertőződik - ez a momentum indítja el a cselekmény lavináját. Ellenanyagért tör be a kórházba, okoz óriási kalamajkát, majd öli meg a mi kis June-unk bátyját. *spoiler* (vagy nem?) *spoilermentes* Innentől a lányzó hadjáratot indít a gyilkos ellen és *spoiler* láss csodát, pont vele fut össze egy illegális bunyó után. Miután June megsérül, a srác ápolgatja, dédelgeti, gondját viseli és ezidő alatt tökéletesen egymásba habarodnak. Nemsokára a csajszi megtudja, hogy a megementője nem más, mint Day, majd elárulja és börtönbe juttatja. A fiú hiába győzködi, hogy ő márpedig akkor sem ölte meg a családját, a lány nyomozásba kezd.
Óriási titkokra derül fény, Day-t kivégzésre ítélik, Eden - Day öccse - egyre betegebb lesz, Thomas egy áruló vipera, s June a kígyófészek közepén találja magát.
*spoilermentes*
A sztori innentől válik igazán izgalmassá, s innentől veszíti el az időérzékét az ember. Még egy „fejezet”, csak még egy, s máris éjfélt üt az óra. Nem sok ilyen könyvet olvastam mostanság, amibe ennyire bele tudtam élni magam. Innentől biztos vagyok benne, hogy a következő A szerzőről című bejegyzésem főszereplője Marie Lu lesz.
Mint már említettem, nem csak a történet, hanem a karakterábrázolás is nagyon megfogott. A szereplők érzéseit valóban át tudtam élni, hiszen a szerző mélyen és pontosan kifejtette, mit is gondolhatnak, hogy is élhetik meg az adott szituációt.
Day volt az abszolút kedvenc, a rejtett tehetségével, az elképesztő logikájával és gyorsaságával, a gyönyörűségével - mert egy fiú igenis lehet gyönyörű - és a sanyarú sorsával együtt. Az az eszméletlen családcentrikusság, amit tanúsított... És amilyen erős lelkileg... Mindenesetre én nem bírtam volna ki, hogy nem beszélhetek az édesanyámmal és a testvéreimmel. Emellett az az őrült nagy jószándék és segíteni akarás, amivel megáldotta a sors, megáldotta az írónő, is lenyűgöző.
June az, aki Day-hez hasonlóen rettentő erős személyiség. *spoiler* Ha meg tudtam volna, hogy a bátyám gyilkosa továbbra is szabadon van, ráadásul egészen közel hozzám, biztosan nem reagáltam volna ilyen nyugodtan. *spoilermentes* Abban pedig ahogy a gyászt kezelte, benne volt a katonai jellem - a szigor, a fegyelem, a masszivitás. Lány létére nem mutathatta meg a külvilágnak, hogy mennyire fáj mára már egyedüli családtagjának elvesztése. Borzalom, hogy a két fiatalnak mit kellett megélnie 15 éves koruk ellenére.
Tess-t is imádtam és sajnáltam, bár róla nem olvashatunk túl sokat a könyvben. De ő az egyike azoknak a szereplőknek, akik nélkül Day már nem lenne. Ezúton is köszönöm neki, hogy segített a mi kis bajkeverőnknek.
Thomas egy undormány féreg, nem is vesztegetném rá a szót. Már az első oldalakon sem volt szimpatikus, nemhogy a kötet végére.
A család ezesetben nem sok szerepet játszott, ahogy Kaede sem, viszont neki ugyancsak köszönetet mondhatunk Day megmentéséért.
Összességében sikerült egy olyan könyvre találnom, ami nagy kedvencemmé vált. Nem akarom ismételni magam, hiszen csak ugyanazt tudnám mondani, amit ömlengésem elején. Imádom, ennyi a lényeg.
Végezetül pedig: csak ajánlani tudom mindenkinek!
5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése