Cím: Akit egy angyal megcsókolt (Angyali szerelem 1.)
Eredeti cím: Kissed by an Angel
Szerző: Elizabeth Chandler
Fordító: Barta Tamás
Kiadó: Egmont Hungary - Egmont Dark
Megjelenés éve: 2011 (eredeti megjelenés: 1995)
Terjedelem: 178 oldal
ISBN: 9789633430033
Ivy nehéz időszakot él át: anyja újra férjhez megy, de a lány nem érzi magát otthon az új családban. Aztán megismeri Tristant, akiben megtalálni véli élete szerelmét. Mikor a fiú tragikus balesetben meghal, a lány elveszti hitét az angyalokban. Ez megnehezíti, hogy Tristan, aki a védőangyala lesz, felvegye vele a kapcsolatot. A lány nem érzi a jelenlétét, és a fiú minden próbálkozása, hogy érintkezésbe lépjen vele, balul sikerül, ami csak erősíti a lány elutasító ítéletét. Tristan egy mellészegődő, kissé bohókás angyal segítségével próbál rájönni, hogy milyen feladat vár rá új szerepében.
*spoilermentes*
Általában nem befolyásol más véleménye, hiszen mint már leírtam a blog alján is, hogy teljesen aszubjektíven írok. Most viszont moly-on utánakerestem és elolvastam pár kritikát, ami csak megerősítette a fejemben keringő gondolatokat.
A történet kidolgozatlan, lagymatag és totál befejezetlen. Se eleje, se vége. Értem én, hogy ez egy sorozat, de akkor inkább rakták volna egybe a könyveket.
Kedves molytársaimnak totál igaza van abban, hogy 1) a fülszövegben benne van az egész sztori, 2) a nem is angyalokról, hanem szellemekről szól. Nekem például a találjuk meg a feladatunkat, ahhoz hogy átlépjünk a túlvilágra - dologról a Lélekvesztők jutott eszembe (amit ezzel szemben imádok). Igaz, hogy egy húsz éves történetről beszélünk, mikor még a Lélekvesztők meg sem fogalmazódott az írónője fejében, na de akkoris. Az egy sokkal igényesebben megírt mű.
Teljesen hiányoztak a leíró részek. Fogalmam sincs, hogy mikor esett bele egymásba a két fiatal ennyire, hiszen kettejük szerelmi életéről egy az egyben lemaradtunk. Egyik pillanatban még Tristan félszegen úszásoktatásra hívta Ivy-t, másik percben meg már majdhogynem az esküvőjüket tervezték nagy boldogságban. Véleményem szerint Chandler sokkal jobban kifejthette volna a köztük lévő erős kapcsolatot. Persze gyönyörű szerelmi jeleneteknek lehetünk tanúi, miután Tristan meghalt. Na kössz, sokra megyek vele.
Ahogy a leírásban, úgy a szereplőkben is akad kivetnivaló. Egyáltalán nem ismerjük meg az érzéseiket, a személyiségüket. Teljesen felejthető az egész könyv, a karaktereivel együtt. Semmi nem ragadt meg bennük. Sem az először angyalmániás, majd hitetlen, lelkileg összetört Ivy. Sem a merényletnek áldozatul esettszellem angyalfiuka, aki még halála után is meg akarja védeni a kis barátnőjét. (Bár még mindig nem tudom, mikor alakult ki közöttük ilyen erős kapocs, de mindegy.) Sem a hazug, elkényeztetett piperkőc Gregory. Mindegyik felejthető volt. Na jó, talán Philipet szerettem, a maga kis gyermeki tiszta lelkével.
Összességében csalódtam a könyvben. Már nagyon régen kinéztem, hogy szeretném elolvasni, de aztán őszintén szólva elfelejtettem. Ha nem találom meg a sorozat kihívását, talán örökre feledésbe merült volna. Bár annyira nem lennék bánatos. Továbbra is nyugodtan aludnék.
Azt hiszem teljes szívemből senkinek sem tudnám ajánlani, bár ez nem azt jelenti, hogy valakinek nem tetszhet.
(Nagyon élvezetes volt megírni ezt az apró kritikát, hiszen a fülszöveg szinte elmesélte a történetet, így egyszer sem kellett figyelnem a spoiler-re.)
Általában nem befolyásol más véleménye, hiszen mint már leírtam a blog alján is, hogy teljesen aszubjektíven írok. Most viszont moly-on utánakerestem és elolvastam pár kritikát, ami csak megerősítette a fejemben keringő gondolatokat.
A történet kidolgozatlan, lagymatag és totál befejezetlen. Se eleje, se vége. Értem én, hogy ez egy sorozat, de akkor inkább rakták volna egybe a könyveket.
Kedves molytársaimnak totál igaza van abban, hogy 1) a fülszövegben benne van az egész sztori, 2) a nem is angyalokról, hanem szellemekről szól. Nekem például a találjuk meg a feladatunkat, ahhoz hogy átlépjünk a túlvilágra - dologról a Lélekvesztők jutott eszembe (amit ezzel szemben imádok). Igaz, hogy egy húsz éves történetről beszélünk, mikor még a Lélekvesztők meg sem fogalmazódott az írónője fejében, na de akkoris. Az egy sokkal igényesebben megírt mű.
Teljesen hiányoztak a leíró részek. Fogalmam sincs, hogy mikor esett bele egymásba a két fiatal ennyire, hiszen kettejük szerelmi életéről egy az egyben lemaradtunk. Egyik pillanatban még Tristan félszegen úszásoktatásra hívta Ivy-t, másik percben meg már majdhogynem az esküvőjüket tervezték nagy boldogságban. Véleményem szerint Chandler sokkal jobban kifejthette volna a köztük lévő erős kapcsolatot. Persze gyönyörű szerelmi jeleneteknek lehetünk tanúi, miután Tristan meghalt. Na kössz, sokra megyek vele.
Ahogy a leírásban, úgy a szereplőkben is akad kivetnivaló. Egyáltalán nem ismerjük meg az érzéseiket, a személyiségüket. Teljesen felejthető az egész könyv, a karaktereivel együtt. Semmi nem ragadt meg bennük. Sem az először angyalmániás, majd hitetlen, lelkileg összetört Ivy. Sem a merényletnek áldozatul esett
Összességében csalódtam a könyvben. Már nagyon régen kinéztem, hogy szeretném elolvasni, de aztán őszintén szólva elfelejtettem. Ha nem találom meg a sorozat kihívását, talán örökre feledésbe merült volna. Bár annyira nem lennék bánatos. Továbbra is nyugodtan aludnék.
Azt hiszem teljes szívemből senkinek sem tudnám ajánlani, bár ez nem azt jelenti, hogy valakinek nem tetszhet.
(Nagyon élvezetes volt megírni ezt az apró kritikát, hiszen a fülszöveg szinte elmesélte a történetet, így egyszer sem kellett figyelnem a spoiler-re.)
5/2
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése