Marie Lu: Született tehetség

Cím: Született tehetség (Legenda 2.)

Eredeti cím: Prodigy

Szerző: Marie Lu

Fordító: AncsaT

Kiadó: Könymolyképző Kiadó - Vörös pöttyös könyvek

Megjelenés éve: 2013

Terjedelem: 358 oldal

ISBN: 9789633730584

Miután sikerül megszökniük a Köztársaság hadseregének Los Angeles-i erődítményéből, June és Day megérkezik Vegasba, és ekkor megtörténik, amire senki sem számított: az Első Polgár meghal, és a fia, Anden veszi át a helyét. Miközben a Köztársaság egyre közelebb sodródik a káoszhoz, hőseink csatlakoznak a lázadó Patriótákhoz, akik segítenének Daynek megmenteni az öccsét, és átjuttatnák őket a Kolóniákba. Cserébe egyetlen dolgot kérnek: June és Day ölje meg az új Elsőt.

Esélyt kapnak rá, hogy megváltoztassák a nemzet sorsát, hogy hangot adjanak a túl rég óta hallgatásra kényszerített nép óhajának.

Ám June hamarosan rájön, hogy az új Első Polgár egyáltalán nem olyan, mint az apja volt. Így hát döntenie kell. Mert mi van, ha Anden valami újnak a kezdete? Mi van, ha a forradalom többről szól, mint veszteségről és bosszúról, haragról és vérről? Mi van, ha a Patrióták tévednek?

*spoilermentes*

Közel sem vagyok olyan biztos a dolgomban, mint amikor az előző kötetről írtam véleményt, kritikát, ajánlást vagy hogy hívjuk. Nem tagadom, hogy tetszett, mert hasztalan is lenne ezt állítani, de közel sem annyira, mint az előző. 

Általában két típusra oszlanak a sorozatok, köztes helyzet nem sokszor létezik. Vagy van egy felfele ívelő sorozat - értsd: minden résszel egyre jobb lesz a stílus, a cselekmény, a szereplők vagy netán minden egyszerre - vagy a többi nem tudja azt a színvonalat produkálni, mint az átütő sikert hozó első rész. Én úgy érzem, ez a könyv nem lett jobb, mint az előző - számomra semmiképp sem, hisz az abszolút kedvenc volt - de még azt a szintet sem ütötte meg. Valahogy - ha nem is sokkal - de gyengébbnek érzem, mint elődjét. Számomra csak a tetszett kategóriába sorolható. 

A történet pontosan ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt. June és Day elmenekülnek a Patrióták segítségével, majd beállnak hozzájuk. Már az gyanús, hogy az illegálisan működő felkelők micsoda jómódban élnek és milyen könnyen járkálnak ki-be a hivatalos katonák szálláshelyén. A főnök magas pozíciót foglal el a Köztársaságban - ezzel magyarázzák a luxus lakosztályt, - a drága felszereléseket, illetve a jó béreket pedig a Kolóniák általi támogatásból fedezik. Állítólag.

Nem sokkal később bejelentés érkezik, hogy meghalt az Első Polgár, helyét fia veszi át. A Patrióták kapva kapnak az alkalmon, hogy kiterveljék az Első elleni merényletet June és Day főszereplésével. June-t elküldik, hogy csábítsa el Andent, azonban miután a lány amnesztiát kap és bepillantást nyer az új Első által elképzelt világba, már nem is tartja jó ötletnek a merényletet. *spoiler* Day végül June kérésére nem öli meg Andent, elmenekül a lánnyal és akkor patáriát rendez az alagútban, hogy minden belé vetett bizalmam elszáll. A Kolóniák területén sikerül kijönni a föld alól, ahol a beteg June-t ellátásban részesítik, s ahonnan végül Kaede pilótaképességeinek köszönhetően tudnak meglépni. Időközben fény derül az igazságra, kiderül, hogy az egész Köztársaság egy mocsokláda és Day az Első mellé áll. 

*spoilermentes*

A szereplők még mindig kidolgozottak, a leírások még mindig mindenre kitérőek, a megfogalmazás még mindig szuper, de számomra valahogy nincs meg az a plusz, ami az előzőben megvolt, s ami kell ahhoz, hogy megérdemelje azt a bizonyos öt pontot. Többször néztem rá az oldalszámra, hogy mikor lesz már vége, mint az előzőben, s bőven többször kalandoztam el olvasás közben. 

Viszont ez az utolsó Day-es fejezet, ahogy véget ért... Az igazán megbotránkoztatott, s a műben először ekkor éreztem, hogy örülök annak, hogy rendelkezésemre áll azonnal a folytatás.  

Day-ben kicsit csalódtam, mikor az ominózus veszekedés alkalmával olyan csúnyán beszélt June-nal. Rémisztő volt, hogy valójában mit is gondol az Elsőről, a Köztársaságról és mennyire átvette a Patrióták gondolkodásmódját. Persze valamilyen szinten érthető, hiszen rengeteg mindenen kellett átmennie és természetes, hogy elsődlegesen Eden érdekében cselekszik. Miután a következő „fejezetben” bepillanthattunk az ő érzéseibe is, kissé lenyugodtam és újra úgy néztem rá, mint a kék szemű, szőke, mongol beütésű álompasira. (Csak miért kell tizenötnek lennie?) 

June ebben a részben teljesen hidegen hagyott. Nem utáltam meg, nem vált kedvencemmé, csak lógott a levegőben és hidegen hagyott. 

Tess-ben is csalódnom kellett, nem tetszett ez a mutassuk ki az érzéseinket nyíltan és zavarjuk össze még jobban szerencsétlen Day-t, mintha nem lenne így is elég gondja - hozzáállás. Kicsit idegesített is a csajszi, hogy mindenhol ott akart lenni, egyszerűen tényleg mindenhol jelen volt. És ahogy a Patrióták odavoltak érte... Nem jött be a karaktere, nagyon nem.  

Akit viszont sokkal, de sokkal jobban megszerettem, az Kaede volt. Egy érzelmektől mentes, anyagias és mindenekelőtt kemény lánynak ismerhettük meg, viszont ebben a kötetben megmutatta, hogy neki is van szíve, neki is vannak érzései. *spoiler* Számomra a legszomorúbb rész határozottan az ő halála volt, ami nem következett volna be, ha nem akar June-nak és Day-nek segíteni. Ezt nevezem én önfeláldozásnak! *spoilermentes* Mindenesetre a végére kiderült, hogy egy csodálatos szereplőt ismerhettünk meg személyében. 

Összességében egy jó könyvről beszélhetünk. Attól, hogy számomra nincs meg benne az az apró plusz, amitől kedvenccé válna, úgy gondolom jópár ember nem így nyilatkozik. Nem bánom, hogy elolvastam! 

Ajánlanám mindazoknak, akik szeretik az izgalmas „csatajelenetekkel”, bunyókkal átszabdalt disztópiát, s akik szeretnének olvasni egy olyan romantikus regényt, ami nem a mindennapi rózsaszín, ragadós túlédesített vattacukor. 

5/4

forrás: https://moly.hu/konyvek/marie-lu-prodigy-szuletett-tehetseg