Eredeti cím: We Were Liars
Szerző: E. Lockhart
Fordító: Rudolf Anna
Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Megjelenés éve: 2015 (eredeti megjelenés: 2014)
Terjedelem: 248 oldal
ISBN: 9789635399697
Egy gyönyörű és előkelő család.
Egy magánsziget.
Egy ragyogó lány, akinek baja esett; egy szenvedélyes fiú, aki a társadalmi igazságot keresi.
Egy négyfős baráti kör – a Hazudósok, akiknek a barátsága pusztító fordulatot vesz.
Egy forradalom. Egy baleset. Egy titok.
Hazugságok hazugságok hátán.
Igaz szerelem.
Az igazság.
A hazudósok a többszörös díjnyertes író, E. Lockhart új, modern, intelligens, titokzatos regénye.
Olvasd el!
Olvasd el!
És ha valaki megkérdezi, mi történik a végén, csak HAZUDJ!
*spoilermentes*
Hű. Hát nem is nagyon tudom, hogy mit írjak erről a könyvről. A történet nagyon szomorú, bár határozottan tetszik az elgondolás. A megfogalmazással nem tudtam megbarátkozni és talán ez is volt a baj. Valahogy nem jött át nekem az egész, így végül csak az elment, egynek jó volt kategóriát ütötte meg nálam.
*spoiler*
A sztori egy gazdag családból származó lányról szól. Nyaranta a magánszigetükön pihen unokatestvéreivel és a nagynénikkel. Az egyik nyáron érkezik hozzájuk egy indiai fiú, Gat, az egyik nagynéni új barátjának unokaöccse. A származása miatt a Papa elítéli, aki a magas, fehérbőrű, szőke és nem mellesleg elit Sinclair család feje.
Gondolnivaló, hogy a főszereplő csajszi és a srác között kialakul valami, azonban a szerelmük senkinek sem nyeri el a tetszését. Sőt mikor a Papa rajtakapja a fiatalokat csókolózás közben a padláson, burkoltan meg is fenyegeti a fiatalembert - akit sosem szólít az igazi nevén.
Közben a Nagymama meghal, s ezzel a Papából is eltűnik egy darab, kissé megzavarodik. A nagynénik csak isznak, és mindegyik a vagyont akarja megszerezni. A hazudósok - azaz Cady, Will, Minner és Gat - próbálnak tenni valamit az ügy ellen, hiszen mindhárom Sinclair-csemetét arra próbálja rávenni az anyja, hogy csikarjanak ki a Papától egy-egy műtárgyat.
Egyik este azonban éjszakai úszás közben Cady beüti a fejét. Elveszti az emlékeit, folyamatos migrénes fejfájással küzd, rosszul van és tömérdek gyógyszert szed. Nem megy vissza nyáron a szigetre, hiszen ennek tetejében az apja mindenképp el akarja vinni egy európai körútra - amit kiderül, hogy a Papa finnanszírozott.
A hazudósok nem válaszolnak az e-mailjeire és a nekik küldött ajándékokra - hiszen közben Cady adományozási kényszerben szenved és az összes holmijától megszabadul - évet kell ismételnie, folyamatos rosszullétek gyötrik, semmire sem emlékszik a tizenötös nyárból és nem mellesleg az apjával kell töltenie a nyarat, aki pár évvel ezelőtt elhagyta őket egy másik nőért. Teljes kilátástalanság az élete.
A következő szünetben sikerül rávenni a családot, hogy legalább egy hónapot a szigeten tölthessen a barátaival. Ők azonban nem várják a mólón, csak később „találkozik” velük. Az ott töltött idő végére visszatérnek az emlékei és mindenre fény derül. Arra, hogy miért épített a Papa új házat, miért nem keresték a barátai, miért halt meg a két kutya.
A hazudósok a baleset nyarán elhatározzák, hogy majd ők megakadályozzák a nagynénik folyamatos veszekedését a vagyonon, ezért úgy döntenek, hogy felégetik a házat. Mikor senki nincs a szigeten, mindenki bevállal egy emeletet, amit végiglocsolnak benzinnel. Azonbanaz a kis hülye Cady nem gondol arra, hogyha ő van a földszinten, neki kéne utoljára gyújtogatni. A házban bentégnek a szeretett kutyák és a három barát - Will, Minner és Gat - is. Miután Cidy rájön, hogy mit tett, szalad be a tengerbe és üti be a fejét.
Mindez csak a regény végén derül ki, azonban addig ő látja barátait a szigeten, beszélget velük, együtt úsznak, kövekről ugrálnak. Talán ez az erős gyógyszereknek tudható be? Mindenesetre nekem itt egy kicsit zavaros a történet, hiszen sok-sok oldal szól az ott töltött egy hónapról és a kalandjaikról.
*spoilermentes*
A hazugság végigkíséri az egész történetet. Nem csak a gyerekek, hanem a felnőttek és a nagypapa is mániákusan kerüli az igazságot. A Papa fajgyűlölete és egoizmusa pedig főleg bosszantó és igazságtalan. Nem a lánya, illetve unokája boldogságát lesi, hanem a saját elgondolása alapján dönt és szab meg dolgokat. Sajnos ebben a családban nem az igazi szeretet dolgozik, hanem a hatalomvágy és a pénz. Bármit képesek megtenni a nagynénik azért, hogy az övék legyen egy-egy műtárgy vagy csak minél több pénzt kaphassanak. Még a saját gyerekeiket is képesek a Papához küldeni, hogy ezt és ezt adja nekik, mert ő az első unoka, mert ő az első fiúunoka, mert ő milyen jól tanul stb. indokkal.
Összességében annyit tudnék mondani, hogy ez az egész történet egy romlott családról, egy tragédiáról, egy balesetről és az erős gyógyszerek hatására bódult lány képzelgéseiről szól. Sem a főszereplő gondolatvilága és érzései, sem másé nem fogtak meg igazán. Mint már említettem, ez egy olyan tipikus egyszeri történet volt számomra. Azoknak tudnám ajánlani, akik egy kis kikapcsolódásra, megbotránkoztatásra, esetleg megerősítésre vágynak, hogy az ő családjuk nem is olyan borzasztó...
Gondolnivaló, hogy a főszereplő csajszi és a srác között kialakul valami, azonban a szerelmük senkinek sem nyeri el a tetszését. Sőt mikor a Papa rajtakapja a fiatalokat csókolózás közben a padláson, burkoltan meg is fenyegeti a fiatalembert - akit sosem szólít az igazi nevén.
Közben a Nagymama meghal, s ezzel a Papából is eltűnik egy darab, kissé megzavarodik. A nagynénik csak isznak, és mindegyik a vagyont akarja megszerezni. A hazudósok - azaz Cady, Will, Minner és Gat - próbálnak tenni valamit az ügy ellen, hiszen mindhárom Sinclair-csemetét arra próbálja rávenni az anyja, hogy csikarjanak ki a Papától egy-egy műtárgyat.
Egyik este azonban éjszakai úszás közben Cady beüti a fejét. Elveszti az emlékeit, folyamatos migrénes fejfájással küzd, rosszul van és tömérdek gyógyszert szed. Nem megy vissza nyáron a szigetre, hiszen ennek tetejében az apja mindenképp el akarja vinni egy európai körútra - amit kiderül, hogy a Papa finnanszírozott.
A hazudósok nem válaszolnak az e-mailjeire és a nekik küldött ajándékokra - hiszen közben Cady adományozási kényszerben szenved és az összes holmijától megszabadul - évet kell ismételnie, folyamatos rosszullétek gyötrik, semmire sem emlékszik a tizenötös nyárból és nem mellesleg az apjával kell töltenie a nyarat, aki pár évvel ezelőtt elhagyta őket egy másik nőért. Teljes kilátástalanság az élete.
A következő szünetben sikerül rávenni a családot, hogy legalább egy hónapot a szigeten tölthessen a barátaival. Ők azonban nem várják a mólón, csak később „találkozik” velük. Az ott töltött idő végére visszatérnek az emlékei és mindenre fény derül. Arra, hogy miért épített a Papa új házat, miért nem keresték a barátai, miért halt meg a két kutya.
A hazudósok a baleset nyarán elhatározzák, hogy majd ők megakadályozzák a nagynénik folyamatos veszekedését a vagyonon, ezért úgy döntenek, hogy felégetik a házat. Mikor senki nincs a szigeten, mindenki bevállal egy emeletet, amit végiglocsolnak benzinnel. Azonban
Mindez csak a regény végén derül ki, azonban addig ő látja barátait a szigeten, beszélget velük, együtt úsznak, kövekről ugrálnak. Talán ez az erős gyógyszereknek tudható be? Mindenesetre nekem itt egy kicsit zavaros a történet, hiszen sok-sok oldal szól az ott töltött egy hónapról és a kalandjaikról.
*spoilermentes*
A hazugság végigkíséri az egész történetet. Nem csak a gyerekek, hanem a felnőttek és a nagypapa is mániákusan kerüli az igazságot. A Papa fajgyűlölete és egoizmusa pedig főleg bosszantó és igazságtalan. Nem a lánya, illetve unokája boldogságát lesi, hanem a saját elgondolása alapján dönt és szab meg dolgokat. Sajnos ebben a családban nem az igazi szeretet dolgozik, hanem a hatalomvágy és a pénz. Bármit képesek megtenni a nagynénik azért, hogy az övék legyen egy-egy műtárgy vagy csak minél több pénzt kaphassanak. Még a saját gyerekeiket is képesek a Papához küldeni, hogy ezt és ezt adja nekik, mert ő az első unoka, mert ő az első fiúunoka, mert ő milyen jól tanul stb. indokkal.
Összességében annyit tudnék mondani, hogy ez az egész történet egy romlott családról, egy tragédiáról, egy balesetről és az erős gyógyszerek hatására bódult lány képzelgéseiről szól. Sem a főszereplő gondolatvilága és érzései, sem másé nem fogtak meg igazán. Mint már említettem, ez egy olyan tipikus egyszeri történet volt számomra. Azoknak tudnám ajánlani, akik egy kis kikapcsolódásra, megbotránkoztatásra, esetleg megerősítésre vágynak, hogy az ő családjuk nem is olyan borzasztó...
5/3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése